2021. szep. 27., hétfő - Adalbert
Egy eltűnt folyó nyomában a Csallóközben

Egy eltűnt folyó nyomában a Csallóközben

2021.9.6. 07:57
ujszo.com

Térkép, és kiállítás is készül majd arról az elfeledett csallóközi folyóról, amelynek nyomába eredt a Dunavit – Dunamenti Tájvédelmi Társulat. Az ismeretterjesztés mellett a vizes élőhelyek fontosságára is fel akarják hívni az emberek figyelmét.

A hírt a következő internetes portál közölte: ujszo.com

A Bács, vagy régebbi nevén Barcs az eddigi ismeretek szerint Somorja felől indult, Macházát, Sárosfát, Gellét és a Karcsákat érintve egészen a mai Nyékvárkonyig folyt. A múlt században még fenékvíz töltötte ki a folyó után visszamaradt laposokat, amelyek a Dunával együtt áradtak és apadtak. Gúthori Földes Gyula írja 1896-ban a Felső-Csallóköz árvédekezésének története című könyvében, hogy a 18. században Csukár-Paka határában cölöpös malmot is hajtott. Szinte minden községből - Pakától Macházáig - emlékeznek még az idősebbek arra, hogy a régi meder után visszamaradt tavakban sokszor derékig lehetett gázolni. Mára ugyanezeken helyeken nyoma sincs a régi vizeknek. De hogyan tűnt el a víz pár évtized alatt a régi laposokból, és eltűnt-e egyáltalán? Ezt is kutatja a Dunavit, amelynek tagja, Tóth László látszólag egyszerű, de lesújtó magyarázatot adott a jelenségre.

„A Csallóközt valamikor keresztül-kasul szabdalták a folyók, a patakok, lápos területek. Ezek a vizek a Dunával voltak összekötve. Amikor a Duna megáradt, némely patakok a hordalékok általi feltöltődések miatt új utat törtek maguknak és áthelyeződtek, mások végleg elzáródtak, feliszaposodtak és eltűntek. Másrészt mivel az ember egyre nagyobb területet akart birtokba venni, megművelni és beépíteni, átalakította a tájat, évszázadok alatt eltüntette a folyókat” - szögezi le Tóth László hozzátéve, hogy a felszíni vizek a vasút építésének is útjában voltak.

A Barcs a mai Sámot határáig visszakövethető. A 19. század húszas éveiben készült Duna-mappáció térképen, amelyben mérnöki pontossággal rögzítették az akkori vízviszonyokat, több helyen is fel-felbukkan a "Barcs" megnevezés, amelynek medre ma is jól látszódik a tájban, emlékeztet az aktivista. A terepen nyomon követhető egykori meder még jobban kirajzolódik a légi felvételeken, amelyeket Fodor Péter, a társulás másik tagja készít. Sok helyen szántóföld, vagy erdős rész van a valamikori folyó helyén, máshol már házak, utak futnak rajta és maradtak helyek, ahol kisebb foltokban máig megmaradt a víz. Ezekből azonban mára csak nagyon kevés maradt fenn. Pedig a víz jelenléte a tájban nagyon fontos lenne a természetes élővilág számára. „A régi laposokat mindenhol beszántják, pedig sok helyen az itt felgyülemlő időszakos víz miatt termőföldként alig hasznosíthatóak. Jó lenne megváltoztatni a szemléletünket, és elérni, hogy az ilyen, és ehhez hasonló területek szabadon maradjanak, ne legyenek megművelve. Természetvédelmi szempontból fontos lenne a megőrzésük. A vizenyős rétek, lápok eltűnése gyengíti a biodiverzitást és egyes fajok eltűnéséhez vezet. Ideje lenne megváltoztatni tehát a vízhez fűződő viszonyunkat. Ezidáig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy próbálták a felszíni vizeket minél szűkebb keretek közé szorítani, lecsapolni, eltüntetni a tájból, energetikai vagy hajózási célból hasznosítani és aztán gyorsan levezetni. Most viszont az lenne a fontos, hogy minél tovább itt tartsuk és minél több helyen megjelenjen, aminek köszönhetően a hosszú aszályos időszakok is könnyeben átvészelhetőek lennének. Csallóközi emberként fel kell ismernünk, hogy a globális éghajlatváltozás küszöbén nem a víz ellen, hanem a vízért kell küzdenünk és dolgoznunk, hogy az unokáinknak is maradjon belőle megfelelő minőségben és mennyiségben” - hívta fel a figyelmet a Dunavit tagja.
 

További információt ITT OLVASHAT.

Copyright © 2021 Somorjai