Magyar
Nyugalom. Most az egyszer nem a lapra gondolok. Bár… az azért tagadhatatlan, hogy a Vasárnap tényleg nekünk való, hiszen kinek másnak szólna, mint nekünk, Szlovákiában élő magyaroknak.
A hírt a következő internetes portál közölte: ujszo.com
A szlovákok, bármennyire szeretnék is néhányan, nem értik, a magyarországiak, bármennyire is dicsérik, nem jutnak hozzá. Maradunk mi, akik itt élünk, és még tudunk magyarul. Sajnos, egyre kevesebben, sajnos, egyre rosszabbul. És ha nem olvasunk magyarul, akkor még kevesebben leszünk és még ennél is rosszabbul bírjuk majd saját anyanyelvünk.
A közelmúltban egy nagyon kedves családnál voltam vendég Úszoron. Négy leányzó, mint az orgonasípok, Somorjára, Gútára, Szerdahelyre utaznak magyar iskola után, mármint hogy utaztak, amikor még az iskolákban volt az iskola, remélhetőleg a jövő héttől ismét utazhatnak. Úszor egy csendes kis falu Somorja mellett, valaha színmagyar. Van vasútállomása is, ez azért tűnt fel, mert odafelé menet messziről szemembe ötlött homlokáról a magyar helynévtábla. Kvetoslavov – Úszor, áll rajta egyforma betűkkel. (Az elsőt 1948-ban kapta, aztán hogy ki lehetett az a Kvetoslav, vagy mi, azt senki sem tudja. Lehet, hogy a jó termőföldje szolgált remek táptalajul a virágoknak, és ennek dicsőségére nevezték el szlovákul így.) Ó, hát igen, a vasúti helynévtáblák, jó azért látni így, gondoltam elsuhantunkban az állomás mellett. A takaros ház előtt kiszállva azonban egy kicsit elbizonytalanodtam. A háziasszony jött kedvesen fogadásunkra, tessékelt hangos szóval beljebb, ám innen is, onnan is szlovákul szóltak hozzá, szomszéd, arra kerekező, tojás iránt érdeklődő. Bizony, mondja, főleg szlovákok lakják már a valaha színmagyar falut.
További információt ITT OLVASHAT.