Néhány szó jogokról és kötelességekről

Néhány szó jogokról és kötelességekről

Ez a szöveg a www.somorjai.sk blogja, de nem része a szerkesztői tartalomnak.

Néhány szó jogokról és kötelességekről,

a megtévesztő reklámról, az emberi méltóságról, és nem utolsósorban a szeptember végén Somorján lezajlott eseményekről

 

Tisztelt polgártársaim!

Egy, a magyar közösséget gyarapító polgára vagyok ezen államnak, aki méltóságában és jogaiban szabadnak és egyenlőnek tartja magát[I].

Mivel keresztény hitben nevelkedtem, mindig tiszteltem apámat és anyámat, hogy hosszú életű legyek az ország földjén, amelyet az Örökkévaló, a mi Istenünk nékünk adott. Pontosan ezért tartottam mérvadónak szüleim, főként édesapám tanításait. Ő okított arra is, hogy kötelességeim teljesítésével igényelhetem jogaimat, és hogy minden jog a másik fél oldaláról nézve kötelesség. Ezen elvekből kiindulva éltem alkotmányos jogommal is (amely nem kötelesség), hogy elsajátítsam az államnyelvet[II]. A sors, vagy az isteni szándék olyan hivatáshoz vezérelt, amelyhez az alkalmazandó jogszabályok ismerete nélkülözhetetlen.

Jogtudatos állampolgárnak lenni egy olyan társadalomban, amelyben az emberek többsége nincs ilyen magatartásra nevelve, sem ilyen viselkedéshez szoktatva, látszólagos veszélyekkel jár.

Aznap, amikor elindultam az OTP Banka Slovensko, a. s. helyi fiókjába, ahol úgy a vállalkozói számlámat, mint a helyi magyar tanítási nyelvű alapiskolát látogató lányom számláját kezelik,  2017. szeptember 22-e íródott. Külföldre utazásom előtt az új bankkártyám kiváltása képezte banklátogatásom fő célját. Mivel a  Bethlen Gábor Alap közvetítésével a Magyar Állami Költségvetésből a magyar tanítási nyelvű iskolákat látogató gyerekek támogatására épp ezen bankintézményen keresztül folyósított hozzájárulás kifizetési időszaka volt úgy gondoltam, mindkét ügyletet egyszerre bonyolítom le.

Az OTP Banka Slovensko, a. s., melynek többségi tulajdonosa 2002. 4. 4. óta a legnagyobb magyar bank – az OTP Bank Nyrt., a weboldalán és egyéb reklámfelületein 23 bankfiókjában, beleértve a somorjait is hirdeti a „Kommunikáció magyar nyelven” jelmondatot.

 

Hajni2  Hajni3

A fentebb feltüntetett időpontig a szolgáltatásoknak az idézett reklámban feltüntetett formában és módon történő igénybevételekor nem ütköztem semmilyen nehézségbe.

Aznap azonban, amikor elsősorban a szóban forgó magyarországi állami támogatásra jogosult magyar tanítási nyelvű iskolákat látogató gyermekek szülei sorakoztak, értetlenséggel figyeltem fel egy elégedetlenül távozó ügyfél dünnyögésére. Amikor sorra kerültem hangosan köszöntem a reklámban feltüntetett kommunikációs nyelven, azaz magyarul, és egyszeriben megértettem a távozó ügyfél elégedetlenségének okát. Az OTP Banka Slovensko említett somorjai bankfiókjának a szóban forgó magyarországi hozzájárulás kifizetésére megjelölt ügyfélkapujánál ugyanis egy olyan hölgy ült, aki az adott szolgáltatást nem volt képes a reklámban megjelölt módon teljesíteni.

 

Nem akartam elhinni, hogy egy ilyen kiterjedt bankintézmény alkalmazottai megengedik maguknak a megtévesztő reklám cselekményének elkövetését[III], de tévedtem, elkövették e tettet. A leányka nem értett, és hajlandóságot sem mutatott arra, hogy az adott szolgáltatást a reklámban feltüntetett módon biztosítsa. Megtehette volna, hogy haladéktalanul odahívja a kolléganőjét, mondjuk például azt, akit szétnézve megpillantottam, és akiről tapasztalatból tudtam, hogy bírja a magyar nyelvet. Hisz az ő számára nem okozott volna gondot a kért, feltételekkel nem korlátozott szolgáltatás biztosítása a reklámfelületeken feltüntetett módon. Ehelyett megpróbált hátrányosan megkülönböztetni, meghatározatlan időre pellengérre állítani, mint elrettentő példát, miközben helyettem, aki a soromat rendesen kiálltam, egy másik ügyfelet kívánt kiszolgálni[IV], amit én az emberi méltóságom elleni támadásnak és a hatályos jogszabályokkal garantált alapvető jogaim és szabadságjogaim megtagadásának  tekintettem, amely azon nyelvhasználatom miatt ért, melyet a szóban forgó bankfiók kommunikációs nyelvként jelölt meg.

(A felsorolt tényeket a kisasszony maga is beismerte az esetről megjelent cikk alatt közölt nyilvános hozzászólásában. Érzékelhetően nem tudatosította, hogy ezzel a kommentjével alátámasztotta a megtévesztő reklám tényállását, a hátrányosan megkülönböztető magatartását, és az emberi méltóságom, személyes becsületem, jó hírem és jó nevem elleni támadás tényét. Lásd a hozzászólását, melyből a nevét kitöröltem, tekintettel arra, hogy én tiszteletben tartom a törvény által szavatolt jó neve védelméhez való jogát. Apropó, a hölgy érintettként nem ismerheti a beadott panaszom, ún. „vallomásom” tartalmát, mert azzal megsértették volna a panaszkezelés alapvető eljárási szabályait. De ne előzzük meg az eseményeket.)

Hajni1

Fordítás:

Az embereknek nem kellene azonnal reagálniuk arra, amit valaki megír, hanem először meg kellene győződniük az igazságról. Én Polgár Hajnalka asszonyt nem sértegettem valamilyen módon, és illedelmesen viselkedtem, és megmagyaráztam neki, hogy szint alatt értek csak magyarul, ezért nem tudom őt kiszolgálni. Kértem őt, legyen olyan jó és várjon pár percet a magyarul beszélő kolléganőre, hogy addig én intézhessem a többi ügyfelet, akik már a bankfiók előtt sorakoztak. Én szakmailag korrektül jártam el, és főleg illedelmesen, és az asszonyság kirohant rám. Az, hogy ezt valaki nem érti és valakit, konkrétan engem elkezd befeketíteni és kritizálni, arról én nem tehetek. Abból, amit Polgár Hajnalka asszony az ún. „vallomásában” feltüntetett, semmi sem igaz. Elég ügyfél volt ott, aki nyugodtan bizonyíthatnák, hogyan viselkedtem. Köszönöm a megértést és ne feketítsenek be senkit, akiről nem tudnak semmit. Nekem nincs semmi kifogásom a magyarok ellen, magam is tanulok, sőt, magyar barátom van, vagyis talán ennyi. Köszönöm a megértést és kívánok szép estét, amelyet az én számomra tényleg szépen tönkretettek.”

A hátrányos megkülönböztetést elutasítottam, és ragaszkodtam hozzá, hogy a szolgáltatást a bank reklámfelületein feltüntetett módon biztosítsa. A hölgy valami fiatalembert hívott magához, akinek átadta a szót, és innentől kezdve nem beszélt sokat.

Az illető úr személyem elleni hátrányos megkülönböztetés céljából uszított, visszaélve az alárendelt személyek helyzetével, miközben közvetett „utasításokat” tett a hátrányos megkülönböztetésre. Zaklató magatartást tanúsított az irányomba, melynek következtében megfélemlítő, ellenséges, megszégyenítő, megalázó, lealacsonyító, meggyalázó, tiszteletlen, valamint sértő környezet kialakítására került sor, melynek szándéka és következménye személyiségi jogaim megsértése és az emberi méltóságomat érő sérelmes beavatkozás volt.

Ezalatt én néhányszor jól hallhatóan elismételtem magyarul, hogy én a soromat kiálltam, tisztában vagyok a jogaimmal, nem hagyom magam megalázni, és kérem a szolgáltatást, amelyre az érvényes jogszabályok alapján jogom van[V].

Végül az érintett úr, aki a bankfiók vezetőjének mondta magát, megtagadta a gazdasági érdekeim védelmében, az észlelt megtévesztő reklámra[VI], valamint a személyem ellen elkövetett hátrányos megkülönböztetés miatt benyújtani kívánt panasztételi jogom érvényesítését.

Egyszerre csak kimondta a varázsmondatot, hogy ő hívja a rendőrséget, és azonnal parancsot is adott az alkalmazott hölgynek, hogy indítsa be a riasztót.

Örömmel közöltem vele államnyelven, hogy „legalább valaki jegyzőkönyvben rögzíti a soviniszta megnyilvánulásait“.

Az érintett úr hirtelen mintha feleszmélt volna, mivel szavaim hallatán azt az egyetlen alkalmazottat, aki az időben a bankfiók alkalmazottai közül bírta a magyar nyelvet is, felmentette az egyéb munkája alól és rendelkezésemre bocsátotta.

Épp akkor tette ezt, mikor a bankhelyiségbe lépett a kihívott rendőr. A kedves kiszolgáló hölgynél megelégedéssel elintéztem a banki ügyeimet. Ezt követően átadtam a személyi okmányomat a kihívott rendőrnek és magyarázatot adtam neki a kialakult helyzetre.

A kihívott rendőr maximális korrektséggel meghallgatta először a bankfiók vezetőjeként bemutatkozó fiatalembert, utána engem is, feljegyezte adataimat majd az őt kihívó fiatalember adatait is. A banképület előtt megvárva a rendőrt, azt a tájékoztatást kaptam, hogy az eset jegyzőkönyve elérhető lesz a rendőrkapitányságon,  és biztosított a felől, hogy nincs mitől tartanom.

Bevallom, azon a neveletlen személyeknek a szemtelensége, akik koruknál fogva a gyerekeim lehetnének, és akik által engem az OTP Banka Slovensko somorjai bankfiókjában a leírt atrocitás ért, erősen felzaklatott és nem vált egészségem javára.

Mivel az adott bankkal ezidáig csak jó tapasztalataim voltak, panaszommal nem fordultam a Szlovák Fogyasztók Szövetségéhez (Asociácia spotrebiteľov Slovenska -ASSK), sem a Szlovák Kereskedelmi Kamarához (Slovenska obchodna inšpekcia – SOI), vagy a Reklámtanácshoz (Rada pre reklamu), sőt, a hátrányos megkülönböztetések esetén eljáró illetékes hatóságokhoz sem, csupán az OTP Banka Slovensko somorjai bankfiókjának felettes szerveihez.  Az esetet azonban tudomására hoztam azon szerveknek is, amelyek meg lettek károsítva a megtévesztő reklámmal és az érintett alkalmazottak magatartásával, tehát az OTP Bank Nyrt. vezetőségének, Magyarország kormányzati és képviseleti szerveinek, a Bethlen Gábor Alapnak, a jogsegélyszolgálatok képviselőinek, és az általam ismert sajtó képviseletnek. Beadványomban felhívtam a figyelmet a belsőkamerák felvételeire és a rendőrségi jegyzőkönyv kikérhetőségére, valamint a törvény betűjére, mely szerint egy munkakör betöltéséhez szükséges nyelvi követelmények nem számítanak hátrányos megkülönböztetésnek[VII].

Most pedig várom a panaszomnak a harmincnapos határidőn belüli pozitív elbírálását.

A történtek kapcsán a legelszomorítóbbnak az állítólagosan keresztény társadalmunk állapotait találom. Sajnálattal tölt el, hogy a hatályos jogi normák nem garantálják elégségesen az emberi méltóság megőrzéséhez szükséges jogérvényesíthetőséget, bár meglehet, hogy csak néhányan nem tudatosítják, amikor jogellenesen cselekszenek. A berögzült sztereotípiák az államalkotó nemzet felsőbbrendűségéről és a többi nemzeti közösség alsóbbrendűségéről, mely tudatlansággal, a jogokra és kötelességekre vonatkozó alaptudást nélkülöző arroganciával párosul, nem vezetnek a kölcsönös tisztelethez.

Jogállamot deklarálnak, mely állítólag keresztényi értékrenden nyugszik, és melyben kölcsönösen alkalmazkodó nemzeti közösségek tagjai élnek. Egy ilyen államnak azonban egyformán érvényesíthető és végrehajtható jogok mentén, a kölcsönös tisztelet, és különösen a nyelv és kultúra terén mutatkozó kölcsönös megismerés elvei alapján kellene működnie.

Napjainkban, amikor az alkalmazkodást elutasító Európán kívüli kultúrák képviselői özönlik el idős kontinensünket, megteremtve ezzel valós veszélyét a sok évszázados európai műveltség és a tradicionális keresztény értékek megszűnésének azt hiszem, ideje lenne végre az Stockholm-szindróma egyoldalúságait meghaladva a kölcsönös alkalmazkodás gondolatával foglalkozni.

(Mgr. Polgár Hajnalka)

 


[I] Az SzK Alkotmányának (T.t. 460/1992 sz.) 12. cikkelye rendelkezései értelmében, amely így hangzik

(1) Minden ember szabad és egyenlő méltóságában és jogaiban. Az alapvető jogok és szabadságjogok nem vehetők el, elidegeníthetetlenek, elévülhetetlenek és nem törölhetők el.

(2) Az alapvető emberi jogokat és szabadságjogokat a Szlovák Köztársaság területén garantálja mindenkinek, nemére, fajára, bőrszínére, nyelvére, hitére és vallására, politikai vagy más gondolkodásmódjára, nemzeti vagy szociális származására, nemzetiségi vagy etnikai csoporthoz való tartozására, vagyoni helyzetére, származására vagy más hovatartozására való tekintet nélkül. Senkit nem érhet ezen okok miatt kár, kivételes elbánás vagy hátrányos megkülönböztetés.

(3) Mindenkinek joga van szabadon dönteni nemzetiségéről. Tilos bármifajta befolyásolás e döntés meghozatala során, és bármifajta nyomásgyakorlás, amely az elnemzetietlenítéshez vezet.

(4) Senkit nem érhet hátrány jogaiban a miatt, hogy él alapvető jogaival és szabadságjogaival.

 

[II] Az SzK Alkotmányának (T.t. 460/1992 sz.) 34. cikkelye (2) bekezdése első mondata rendelkezései biztosítják a nemzetiségi kisebbségekhez vagy etnikai csoportokhoz tartozó állampolgároknak törvényben meghatározott módon és feltételek mellett az államnyelv elsajátításához való jogát.

 

[III] Az Üzleti Törvénykönyv (T. t. 513/1991 sz.) szerint megtévesztő reklámnak minősül olyan szolgáltatások, egyéb jogok és kötelezettségeknek olyasféle reklámozása, amely megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akiknek címezték vagy akikhez eljut, és amely megtévesztő jellegéből kifolyólag befolyásolhatja ezen személyek gazdasági viselkedését, vagy amely megkárosítja vagy megkárosíthatja a fogyasztókat.

A megtévesztő reklám megítélésénél figyelembe kell venni annak minden jellemzőjét, különösképp az általa tartalmazott információkat a szolgáltatásokról, azok hozzáférhetőségéről, és azokról a feltételekről is, melyek mellett a hirdetett szolgáltatásokat biztosítják.

Egyúttal a szolgáltatás megtévesztő megjelölésének minősít minden olyan megjelölést, melyek a gazdasági érintkezésben azt a téves feltevést eredményezheti, hogy az általa megjelölt szolgáltatás egyéni jellemzőkkel vagy különleges minőséggel bír. Nincs jelentősége annak, hogy a megjelölés közvetlenül szerepelt-e az üzleti iratokban és hasonló anyagokban.

Hasonlóképp nincs jelentősége annak, hogy a megtévesztő megjelölésre direkt vagy indirekt formában került sor, és milyen eszközzel történt a megtévesztés. Mindeközben a szolgáltató és fogyasztó közti jogi kétségek esetében olyan értelmezés alkalmazandó, amelyik a fogyasztóra nézve kedvezőbb.

 

[IV] Amivel közvetlen hátrányos megkülönböztetést követett el, amilyennek az olyan eljárás vagy mulasztás minősül, melynek során az érintett személyt kevésbé kedvező bánásmódban részesítik, mint ahogyan más személlyel bánnak, bántak vagy bánhatnának hasonló helyzetben.

 

[V] Úgy ahogyan ezt a T.t. 365/2004 számú antidiszkriminációs törvénye 2. § (1)-(3), 2a. § (1),(2),(3),( 4),(6),( 7),( 8),( 9),(10),(11), 3.§ (1)-(3), 5. § (1) és (2) d) rendelkezései, valamint a 184/1999 számú nemzeti kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvény 7b § (2) bekezdésének arányosan vonatkozó alkalmazásának és további ezekhez kötődő törvények rendelkezései meghatározzák.

 

[VI] Amivel megsértette Pl. T.t. 250/2007  sz. fogyasztóvédelmi  törvények 3.§ (2) és (6), a 4.§ (1) és (2), valamint a 7. § – 9. § rendelkezéseit, az üzleti törvénykönyv (T. t. 513/1991 sz.) arányosan alkalmazható  44. § (1), (2), a 45.§ (1), (2) , a 46. § (1). 266.§ (5) vonatkozó rendelkezéseit, valamint az SzK  84/450/EHS számú 1984.9.10-én kelt, a megtévesztő reklámról szóló EU-s jogszabály vonatkozó rendelkezéseit.

 

[VII] A T. t. 365/2004 sz. AZ EGYES TERÜLETEKEN VALÓ EGYENLŐ BÁNÁSMÓDRÓL ÉS A HÁTRÁNYOS MEGKÜLÖNBÖZTETÉS ELLENI VÉDELEMRŐL, valamint némely törvények módosításáról és kiegészítéséről (diszkrimináció elleni törvény) szóló törvény § 8 (1)-es bekezdése és egyes törvények módosítása és kiegészítése értelmében, az olyan eltérő bánásmód, amelyet a foglalkoztatás során végzett tevékenység vagy azon körülmények jellege indokol, mely közepette ezeket a tevékenységeket végzik, ha ez az ok tényleges és döntő feltétele az állás betöltésének, azzal a feltétellel, hogy a cél jogszerű és a követelmény arányos, nem számít hátrányos megkülönböztetésnek.

A Šamorínčan.sk oldalon lehetőség nyílik minden kedves olvasónak , hogy kifejezze véleményét, cikket tegyen közzé bármilyen témáról. Reméljük, ez a lehetőség ösztönözni fogja olvasóinkat és élni fognak ezzel a lehetőséggel. A későbbiekben közzé tesszük a cikkek közzé tételének feltételeit.

 

 


 

Diskusia